Press 1
Ifjú Vigyázó László festészete
László édesapja egyben tanítója és mestere is, csakúgy, mint a hajdani művészcsaládokban illett és így volt szokásban.
A Mester érdeme, a szellemi környezeté és kőkemény karakterű fiatalé; apja stílusjegyeinek utánzása fel sem merülhet.
A művész-személyiség kialakulásának folyamatában az autonómia, öntörvényűség útján még az induláskori közös megfestési mód is egyénire változott.
Az ifjú László épphogy végzett a tanulmányaival, már nem volt ismeretlen a műkereskedelem világában.
Egyértelmű azonosítása, bevezetése érdekében „VILA” kézjeggyel jelzi munkáit. Eléggé egyedülálló, megirigyelhető teljesítménye, hogy húsz esztendős kora óta rendszeres szereplője a franciaországi művészeti aukcióknak.
Tiszteli a festészet-, a szakma előírásait, az elődök nagyságát, de szenvedélyes elszántsággal magának szab törvényt.
Hagyománytisztelő, rebellis vagy igazi zendülő, lázadó? Egyik sem, hiszen nincs vitában a tartalom, a műalkotás kérdéseiben, a szerkezet, a kifejezési mód, az eszközök, semmi egyebekben és senkivel!
Veduta festő, csakúgy, mint sokan mások. Látképet fest, tájakat, városokat, tanyákat, valósághű ábrázolatokat és néha „veduta di fantasia”-t.
Az alkotásban benne van a gondolat, hogy a mű majd másoknak szól, másokat gazdagít. A művész, a festő mindent megelőzően mégis csak magának fest, a valóságtól szerzett saját élményeit, a benne kialakult képet dolgozza fel.
Ami másoktól alaposan megkülönbözteti, az a szenvedélyes festési mód, erőtől duzzadó ecset- és eszközkezelés, lobogó előadás.
Az elbeszélő-modorban ábrázolt tájai, azok távlatai is drámaiak. Körülötte minden lényéből fakadóan robosztus. Mint a zeneművekre vonatkoztatható előírás „robusto”, vagyis „erőteljesen adandó elő”! Festőnknél, képalkotó, férfias erőteljességben nincs is hiány.
Mélyre nyúló gyökerei vannak, gazdag érzésvilágát tükröző képességének az ellentétes erők küzdelme és kiegyenlítődése izgalmas képi megragadásának.
Wessely Tibor